A múlt kísértete
Az ingatlanadó démonizálása
Az ingatlanadót a politikának és a mainstream médiának betudhatóan sikerült majdhogy nem az ördöggel azonosítani. Milyen hatalmas szélhámosság is ez, így és ebben a formában. A néppel elhitetni, hogy az a nép ellen való. Mert bizony nem a lakott lakóingatlanoknak kellene adózni, hiszen az nem termel jövedelmet, hanem a bérbe adott lakóingatlanoknak és az üzleti ingatlanoknak. Ám valamilyen rejtélyes ok miatt az üzleti ingatlanok köre, mindig kikerül az adócsomagból. Rendszeresen kiheréltetik az ingatlanadót a törvényhozással. Kik is?
Javaink összeszámlálása
Az ingatlanadózás rendszere – mint olyan – alapvetően arról szól, hogy megszámláljuk javainkat és azt értéken nyilvántartjuk miáltal nem Csáky szalmája ez a föld. A telekkönyv például ennek érdekében jött létre anno és azóta is garantálja a magántulajdonhoz való jogot. Egy irányításnak, egy hatalomnak minden korban elemi érdeke az, hogy tisztában legyen erőforrásaival és azok terhelhetőségével. Már csak azét is, hogy ne vállaljon, ne vállalhasson erején felül dolgokat, amelynek a vége mindig emberi és családi tragédiák sora. Lám, a jelzáloghitelezési rendszer hordalékaként városnyi magyar család áll a kilakoltatás előtt.
Ki ezért a felelős?
Idegen érdekek
Az hogy ne tudjuk miben testesül meg és ki tulajdonolja, egyben ne legyen nyilvános az újratermelhető nemzeti vagyon mibenléte. nem a mi érdekünk. Igenis tudnunk kéne, hogy a magyar nemzet milyen erőforrásokkal bír és azoknak milyen a tulajdoni szerkezete. Miben áll az újratermelhető nemzeti vagyon, úgymint
- Ingatlanok
- gépek és üzemi berendezések
Azok tehát akik nyilvános ingatlankatasztert követelnek teljes joggal és okkal teszik. Akik nyilvános értékalapú ingatlan-nyilvántartást követelnek, azok is teljes joggal és okkal teszik. Vajon miért kell az ilyet követelni? Bizony azért, mert az ország irányítása idegen érdekek befolyása alatt áll. A nyilvánosság kizárása és az adatok információk elzárása mind-mind az ingatlanspekulációt szolgálja.
Ingatlanspekuláció
Hogy lehet nagy pénzt csinálni? Útonállással, adószedéssel. Ezt minden kor uralkodói tudták és akik ma irányítanak ők is tudják. Gusztav Adolf svéd király attól lett király, hogy a HANZA államok tengeri kereskedelmét megadóztatta egy szoros – átjáró – felügyeletének (ágyúkkal ) megszervezésével, azaz amelyik hajó ott átment annak neki kellett adót fizetni,. Mert ha nem szétlövette.
Az ingatlan az egyik legnagyobb értékű árú. Annak adás-vétele és forgalma kapcsán hatalmas pénzek jelennek meg, mely pénzekből jut oda, ahonnan azt megsegítik. El is jutottunk a politikai pártok ingatlan panamáihoz. És ne higgyük azt, hogy ebben bárki lehet szeplőtlen. Ugyanis amíg a párfinanszírozás megoldatlan – és ez talán azóta megoldatlan mióta pártok léteznek – ez a jelenség, ahogy a korrupció is, velejárója ennek a helyzetnek. A képlet egyszerű. A politikai pártok, hogy pénzhez jussanak (mert ugye a tagdíjból mire mennének?) kénytelen kelletlen a pártkassza feltöltése érdekében úgy helyezkednek, hogy pénzhez jussanak. Ezt a helyezkedést, lopakodást, magyarul a korrupciót pedig rejtik, fedik. A korrupció melegágya tehát maga a politika, illetve annak pénzszükséglete.
Adatok információk rejtése
Ami törvénytelen, az büntetendő. A korrupció törvénytelen, ezért büntetendő. Korrupció nélkül viszont nincs a pártkasszában pénz. Ahhoz hogy a korrupciót fenn lehessen tzartani, az adatok, információk megfelelő részét titkosítani, rejteni kell. El is jutottunk tehát oda, hogy miért is nem juthat megfelelő adatokhoz és információkhoz maga az ingatlanszakma sem. Ugyanis mindenpárti konszenzussal tartja az államigazgatás hét pecsét alatt az ingatlanforgalmi adatokat. Uram láss csodát! A személyiségi jogokra való hivatkozással. Nehogy már valaki megtudja én mint állampolgár mennyiért adtam el vagy vettem meg a pecómat. Hatalmas hazugságözön ugye?
Közel húsz éve az ingatlanszakma különféle szervezetei próbálták elérni az ingatlanforgalmi adatokhoz való hozzáférés jogát, ám az hatalmon kívülre mindeddig nem került. És ezért nem került. Ugyanis ha valaki nem tesz meg valamit, annak csak két oka lehet. Egyik az, hogy nem tudja, a másik az, hogy nem akarja. Lehet találgatni, melyik az érvényes viszonyainkra. Ezzel vissza is tértünk az ingatlanspekulációhoz, ugyanis arra csak akkor van mód, ha valakik alulinformáltak, míg mások jól informáltak.
Mi tehet az ingatlanszakma?
Mit tehetnek a piacon működő szakemberek azért, hogy megfelelő piaci információval rendelkezzenek? Csak egy út létezik. Magad uram ha szolgád nincs. Saját maguk kell gyűjtsék az adatokat, információkat. Eddig rendben is lenne. Ám egy fecske nem csinál nyarat. Az adat és információ gyűjtés hatalmas és folyamatos munka. Egy-egy szakember, társaság erejét meg is haladja. Állami adatszolgáltatás hiányában egy marad tehát csak, a közös adatgyűjtés és annak értékalapú cseréje.
Adatgyűjtés és adatcsere
Bizony ez sem akadályoktól mentes. A Pénzhatalom amelynek eminens érdeke az adat –és információ hiány fenntartása, az ingatlanspekuláció, korrupció, pártfinanszírozás fenntartása érdekében nyilván rányúl a törvénykezésre is. Tilos törvény szerint ugye a személyes adatok gyűjtése. Miért is? Nyilván ez messze vezet. Ám ami itt a lényeg, hogy az ingatlanok tranzakciós adatait is a személyes adatok körébe sorolják. Tilos bárkinek megtudni hogy vettem két gatyót? Igen. Tilos. Miért is? Nos a mindenkori adatvédelmi biztost az ingatlanszakmai körök már többször interjúvolták – persze annak érdekében, hogy miként is lehetne mégiscsak a hatalom által gyűjtött adatokhoz hozzáférni és mindig akadt seprűnyél a bringa első kereke küllői közé.
Mi a kívánatos az ingatlanvagyon-értékelői szakma szemszögéből?
Miután a pártfinanszírozás kényszere kizárja az APEH-nál hétpecsét alatt őrzött tranzakciós adatok megfelelő köréhez való hozzáférést, azokról civil nyilvántartást, adatbázis lehet felfektetni. Nyilván nem minden tranzakciónál van jelen szakember, ám az esetek többségénél igen. Az ingatlanvagyon-értékelő társadalom eminens érdeke ennek a nyilvántartásnak az életre hívása.
Ingatlanadó és az ingatlanvagyon-értékelő szakemberek státusa
Az ingatlanszakma szakma szerinti tagolására az OKJ rendszere a mértékadó. Az ingatlanvagyon-értékelő szakemberek azok akik a Lakástörvény alapján az ingatlanok vagyoni értékének megállapítására rendeltettek. Most eltekintünk attól a ténytől hogy más szakmák és szakterületek is rálegelnek erre a legelőre és itt tülekednek a fűért. Az ingatlanszakmák széles vertikumában él a legenda, hogy az ingatlankamara az megoldaná a piaci bajokat. Mert minden baj forrása az, hogy nincs kamara. Ez városi legenda. Egyedül az ingatlanvagyon-értékelő szakembereknek van arra esélye, hogy piacuk a kamara eszközével is szabályozott legyen. Ennek feltétele pedig az ingatlanadózás rendszere. Magyarul az Ingatlanadó. Az Ingatlanadóhoz van ugyanis szükség hiteles és független ingatlanértékelő szakemberre. Mégpedig az adóztatónak, azaz a hatalomnak. Az adóztató, a hatalom nem engedheti meg magának azt a luxust hogy átverjék a fejét a piacon. Mit tesz tehát ennek érdekében? Megregulázza azon szakembereket, akik szolgáltatják az adatokat. Jelenleg ilyenek a könyvvizsgálók. Mert ugyan mi a búbánatnak kéne vizsgálgatni azokat a könyveket ( a kettős könyvelést) ha nem az adóztatás céljából. Értékalapú adóztatás esetében az értéket megállapító szakember nem a könyvvizsgáló, mert az nem ért hozzá, hanem az ingatlanvagyon-értékelő szakember a kompetens. Az az ingatlanvagyon-értékelő szakember tehát, aki azt állítja hogy nincs szükség az ingatlanadózás rendszerének kialakítására több mint egy sima szellemi rövidnadrágos. Finoman kifejezve a politika által megtévesztett nímand. Ugyanis az ingatlanvagyon-értékelő szakma becsülete és kenyere, a hiteles és független ingatlanvagyon-értékelés, amelyre lényegében egyedül a hatalomnak - adóztatás céljából - van szüksége. Mert az egyéb piaci megrendelők - így a bankok is - elemi érdekeiknek megfelelően torzíttatják az eredményeket, a lakosságról már nem is szólva. A tisztelt megrendelők ugye azt várják el a pénzükért, hogy az ingatlanvagyon-értékelők azt írják le a szakvéleményükben, amit ők szeretnének. Ez ugye állandó konfliktusok forrása.
El a kezekkel az ingatlanértéktől!
Az ingatlanok értékét a piac szabja meg ma már Magyarországon is. Nem volt ez ugye mindig így? Kevesen tudják például azt is, hogy a nagy Németországban is csak 1963-tól beszélhetünk tényleges ingatlanpiacról – az amerikai megszállást követően – ugyanis ott is – kapitalizmus ide vagy oda – az azt megelőző korokban a hatóság szabályozta. Mint anno nálunk a Csikós Nagy Béla vezette Árhivatal. Ahogy például ma Romániában is majd hogy nem ez a helyzet, a hatóság mondja meg azt, mit is ér az az ingatlan és nem a piac alakítja. A piacra ugyanis sok érdek hat. Egyike nálunk is ezek közül a bankok. A bankok azok, amelyek próbálják befolyásolni magát a piacot és erre éppen a hitelezés során módjuk is van. A piacra a legnagyobb hatást a törvényhozás és a bankrendszer képes gyakorolni. A piac azonban ettől még él, mert az ingatlanpiacot és ezen belül magát a lakóingatlan-piacot maga az élet hajta, mert az emberek születnek, házasodnak, válnak, munkahelyet váltanak és meghalnak, így ezek az emberi – családi - alapesemények a mozgató erői az ingatlanpiacnak. Ingatlanpiac akkor is működik, ha nincs hitel, hiszen a csere intézménye egyidős az emberiséggel. Az ingatlanpiac felélénkül ha van hitel – azaz eladósodás – mert az újabb „fizetőképes” igényeket és szolgáltatásokat teremt. Ha van munka, van hitel és ha van hitel, akkor lehet venni egy újabb pecót az önálló életvitel kialakítására. Házasságkötésnél, válásnál. Munkahelyváltásnál ez elemi igény.
Az ingatlanokat tehát az élet, maga a piac értékeli és az értékek helyérték formájában megjeleníthetők lakóingatlan értéktérképeken. A budapesti lakóingatlan piacot évente mintegy 100-200 ezer ember befolyásolja és alakítja annak árszínvonalát. Rendszerszemlélettel nézve ennek a piacnak az árszínvonala stabil, amelyet hűen tükröznek az idősoros árszínvonal változás diagrammok. A lakás nem bugyi. Egy-egy család legnagyobb értéke, így az eladók nem kapkodják el az eladást, azaz nem értékelik le a család legnagyobb értékű vagyontárgyát.
Újlakás piac
Az önállósodási igény hajtja lényegében az újlakás piacot is. Milyen szép és igaz ugye a magyar nyelv? A családalapítás házasságkötéssel jár! Nemrég még jelentős méretű volt az önerős lakásépítés, amikor ugye a család maga rakta meg a fészkét. A jelzáloghitel rendszerének bevezetésével vállalkozások vették át ezt a szerepet, azaz megépítették hitelből az új lakásokat, majd eladták a hitelt felvevő új házasoknak, avagy elváltaknak. Vissza is szorult az önerős lakásépítés, mert minek vágjon bele a fiatal házaspár, avagy frissen vált 3-5 év kockázatos és kemény fizikai munkájába? Ez kicsit hasonló ahhoz, amikor nagyanyáink, dédanyáink még a kemencében sütötték a család kenyerét, aztán ahogy megérkeztek a kenyérgyárak, úgy faluhelyre is kiszállították a kenyeret és elromosodtak a kemencék. Más a helyzet az új lakások esetében mint a használt lakás piacon. Itt bizony miután a lakások hitelből épültek és a kamat meg ketyeg, egyre inkább a kényszereladások kerülnek előtérbe, hiszen itt sok a fóka és kevés az eszkimó. Mára akár nyereség nélkül is igyekeznek megszabadulni az új lakásoktól az építtetők a veszteségek elkerülése érdekében. Miután a hitelek beszűkültek, így bizony a kamatok ketyegése miatt emberi drámák sora indult és folytatódik, ahogy a banki tatozások okán kilakoltatással fenyegetett városnyi család esetében.
Sok az eszkimó kevés a fóka
Mondhatnók nincs tehát akkora dráma, ha nincs hitel, mert ha nem tudják megvenni az emberek az otthonaikat, akkor majd megépítik maguknak. Dráma viszont mégis van, ott ahol a felpörgetett hitelkihelyezésekre specializálódott, szakosodott szakemberek egzisztenciája billent meg. Ha nincs hitel, nincs tömeges ingatlanvagyon-értékelés. Sok az eszkimó és kevés a fóka. És ilyenek az ingatlan-vagyonértékelők illetve az ingatlanközvetítők és értékbecslők sorsa.
Drámai a helyzet
1991 óta folyamatos az ingatlanszakember képzés. Egyre több ember kerül OKJ-s szakképesítéssel a piacra. Tömegesen szakemberekre egyfelől a privatizáció során volt égető szükség, majd ennek zárultával a jelzáloghitelezés megindulásával. A világméretű válság legérzékenyebben ezt a területet érintette. A válság mélységét a szakterületen az a drámai jelenség mutatja fényesen, hogy a legrégibb és legnagyobb ingatlanszakmai szervezet a MAISZ 2010 évben eltekint a tagdíjtól és az Ingatlanbált sem rendezi meg. Mit mutat ez? Hát azt, hogy a társaságoknak már a szakmai szervezeti tagdíj befizetésére sem jut. Ugyanezt a jelenséget észleli a KIVOSZ is, amely az éves tagdíját 50 %-al tervezi mérsékelni a szakemberek körében. Ez nagy baj, mert még erőtlenebbé teszi az amúgy sem túl erős érdekérvényesítő erővel rendelkező civil szervezeteket, így az önkényesség előtt szélesebb pálya nyílik.
Mit tehetnek a civil szervezetek?
Csökkentik költségeiket és kitartanak. Megpróbálják a működésüket fenntartani a civil társadalom erejével, az önkéntes munkával, amely mint tudjuk sajnos nem azonos erejű és hatású a pénzért végzett munkával. Megjelent a bűnbakkeresés is. Ingatlanmikulások demonstrálnak a hatóságok előtt, kifejezve elégedetlenségüket és vendéglői megbeszéléseiken az oktatásra, a szakképzettség megszerzésére költött költségeik visszaköveteléséről studíroznak, az add vissza a babaruhát az elmaradt menyasszonytánc szellemében. Bizony, ez már a kenyérharc. Szerzett jogokról szólnak a szónokok, szemben a törvénnyel, a törvényességgel. Mely törvények hálója is lyukaktól szaggatott. Hogy akkor most ki is a jogosult a bankoknak - avagy az esetleges ingatlanadó kapcsán -elkészíteni, azt a hiteles és független ingatlanvagyon-értékelői szakvéleményt? Jogértelmezések folynak, mert a vonatkozó rendeletek olyan simlisek, ahogy csak kell. A törvényalkotás meg csak hagyja, hogy a piaci szereplők egymás bokáját rúgják, avagy gatyáját tépjék a víz alatt. Fúj bíró!
